Blogsorozatom babatervezésről és babavárásról szóló epizódjai azt a 18 hónapos időszakot mutatják be, amely sikeres gyermekáldásunkról szól. A blog a saját történetemre épül, annak sajátos állomásait, kórképeit, anamnéziseit prezentálja. A babatervezés időszaka alatt, a babavárásodkor, esetleges lombikbébi programban való elindulásod esetén szakmai iránymutatásom segíthet az utadon eligazodni, de fontos kiemelnem, hogy tartalmaim nem helyettesítik saját egészségügyi állapotod szakorvossal történő egyeztetését. Minden női szervezet egyedi, és bár a hormonrendszer működése általános alapelvekre épül, egyéni kórelőzményeid befolyásolhatják a gyermekáldással kapcsolatos eredményességedet.
CSALÁDTERVEZÉSI VÁGYAINK
Ahhoz, hogy a teljes történetemet megértsd, vissza kell ugornunk az időben egészen 2017-ig. Tulajdonképpen egész életemben arra vágytam, hogy anyuka lehessek, de nem voltak megfelelő körülmények ehhez. Nem voltak eléggé stabil párkapcsolataim és a saját kövérségem is nehezítette az életemet. 170+ kg-osan sokat vágyakoztam, de nem tudom nem nyíltan vállalni azt, hogy 15 évet elvesztegettem az életemből a kövérségemre. Ezáltal arra is, hogy fiatalon édesanya lehessek.
2017-től kezdődően, az anno Duciforradalom névre keresztelt blogom teljesen átkeretezte az életemet, és hosszú saját útkeresés után ma már pontosan láthatjátok a küldetésemben, hogy a voksomat a legegészségesebb út mellett tettem le. Megreformáltam az étkezési szokásaimat, az egész életvitelemet és 70 kg körüli súlyra fogytam le.
A sikerem titka nyitott könyv. Kiegyensúlyozott, laktató, fenntartható, életen át betartható étkezési módszertant alakítottam ki, amiben a tudatosságom 100%-os maradt. Mondhatni fanatikus lettem, ami az egészséges életvitelt illeti, mert a fogyásom legnagyobb tanulsága egészen biztosan az, hogy SOHA többé nem akarom átélni ugyanazt az életszakaszt, amikor a túlsúllyal kellett megküzdenem.
Annyiszor kerestem én is kiutat mindenféle irányzatokban, módszerekben, csodákban, de mindenbe belebuktam eleinte. Egyszerűen egyik sem megoldás. Nem megoldás egy életen át az időszakos böjt, a fogyás miatt tartott vegán táplálkozás, a fogyás miatt bevezetett növényi étrend, a fogyás miatt megnövelt zsírbevitel és az a sok bogyó, amit magamba tömtem éveken át. Azokban az években, amikor állandóan fogyókúrázva híztam, mindent próbáltam, ami csak létezett. Azért nem volt egyik próbálkozásnak sem létjogosultsága, mert mind kizárólagos, időszakos fogyókúrára épült. Én nem tudtam azt kivitelezni, hogy megszorításokkal fogyjak, majd tartani is tudjam az elért eredményeimet. És erre az emberek 95%-a nem is képes. Fogyunk, majd elfáradunk, nem tudjuk tartani az elveket és visszatérünk a régi szokásokhoz. Ezért elindul egy jojo, sokszor ÉVEKEN át. Hosszú éveken át csináltam ezt a pulzáló váltakozást: fogytam, híztam, megint fogytam, megint híztam. Minden módszer csak időszakos, tehát tarthatatlan volt. Pláne azok, amik mellé még bogyókat (zsírégetőket, pyruvate-ot, szénhidrát blokkolókat, stb.) is szedni kellett.
Éveim mentek rá erre, mire rájöttem, hogy mire lenne szükségem úgy igazán. Ezt a módszertanomban nem csak magamra építettem fel, hanem már ezreknek tanítom, hiszen életfeladatom lett a dietetikában való szakmai fejlődés. Korábbi közgazdász múltamat feladtam, hogy dietetikus lehessek, mert azt éreztem, hogy beszélnem kell a világnak arról, amit átéltem, s arról pedig különösen szeretnék információkat megosztani, hogy mi segített nekem teljes életmódot és életszemléletet váltani.
Miután sikerült végre lefogynom, jöhettek a műtétek, szám szerint 4 testrekonstrukciós műtéttel tudtam elérni a végső testképet. 17 kg felesleges bőrrel a testemen csak úgy tudtam tovább lépni, ha ez a bőrfelesleg eltűnik. Mindent nagy szigorral csináltam végig. A teljes plasztikai szakmai sorozatomat elolvashatod a blogomon.
Ez volt számomra az utolsó lökés ahhoz, hogy újra kinyissam a szívemet, hiszen testileg és lelkileg is újjászülettem. Párra vágytam (egész életemben), az igazi szerelemre, az igazi kötődésre, amit végül a facebook társkereső hozott el nekünk, pontosabban egy üzenet Vendeltől 2021. decemberében: "Dia, mesélj az álmaidról..." 
Ez egy teljeesn más érzelmi töltetű ismerkedés volt, amilyennel még soha nem találkoztam, nem is csoda hát, hogy mindketten kimondhattuk: mi egymásra vágytunk és egymásra vártunk egész életünkben. Későn hozott minket össze az élet, ami valamilyen szempontból szívfacsaró, másfelől viszont talán pont akkor és pont úgy kellett összekötni az életünket, ahogyan azt a sorsunk megtervezte. Két felnőtt, kiforrott személyiség másként működik, így persze sajnáljuk, hogy nem huszonévesen leltük meg egymást, de mégis biztosak vagyunk abban, hogy közel 40 évesen más dimenziókban éltük meg a közös jövő tervezgetését.
A szerelem kortalan, de a gyermekáldás sajnos nem az. Ezért minden elé helyeztük azt a vágyunkat, hogy család lehessünk. Tudatosan, hogy több időt már ne veszítsünk, először fel akartuk térképezni az egészségügyi állapotunkat. Látni akartuk, hogy hormonrendszerünk és az egész szervezetünk ideális-e ahhoz, hogy saját, egészséges gyermeket hozhassak a világra.
40 ÉVESEN MÁR NEM VOLT MIRE VÁRNI, GYORSAN LÉPNÜNK KELLETT!
Tudatosan kezdtünk el a babatervezéssel foglalkozni, én elsősorban a dietetika oldaláról. A táplálkozásban kerestem az első fegyvert, hogy a testemet fel tudjam készíteni a várandóssággal együtt járó állapotra. Erről későbbi epizódban fogok részletesen beszélni. Az étkezési rendszer tökéletesítése mellett irányt vettünk a meddőségi kivizsgálások felé, hiszen 35 éves életkor felett már reprodukciós kivizsgálásokra küldik azokat a nőket, akik elébe akarnak menni az évekig tartó sikertelen próbálkozásoknak. Ha a rendszer nem így működne, mi akkor is így vágtunk volna bele, mert saját jól felfogott érdekünk volt, hogy tisztában legyünk minden olyan körülménnyel, amely befolyással bír a sikeres teherbe esésre.
Minden valamire való szakorvosnak arra kell ösztönözni egy 35 év feletti nőt, hogy térképezze fel az egészségügyi állapotát, mert így kiszűrhető minden olyan nehezítés, amely csak növelné a sikerhez vezető út idejét.
Két lehetőség áll ilyenkor egy nő kezében:
- meddőségi centrum szakembereihez fordul, akik végig vezetik az elsődleges vizsgálati csomagokon,
- magán laborban saját maga végezteti el a létfontosságú laborokat és egyéb vizsgálatokat, majd ezekkel keres fel egy választott szakembert.
Mi ötvöztük ezt a két lehetőséget és előzetesen elvégeztetett vizsgálatokkal kerestünk fel egy meddőségi szakembert, hogy állásfoglalást kérjünk. Egészségtudományi karos egyetemi hallgatóként a szükséges vizsgálatok körével saját tudással rendelkeztem, ezért az alapvető fontosságú faktorokat én magam jártam körbe, mire egy asztalhoz ülhettünk a meddőséggel foglakozó nőgyógyásszal. Ez egy kulcsfontosságú lépés, ugyanis ahhoz, hogy egy szakorvos megfelelően tudjon tájékoztatni, valóban arra specializálódott meddőséggel foglalkozó szakember kell legyen. A nőgyógyászok jelentős köre nem érintett ebben, így sokuk meddőségi centrumba vagy meddőségi esetekre szakosodott kollégához irányítja 35-40 év feletti pácienseit.
MIRE LESZ KÍVÁNCSI EGY MEDDŐSÉGI SZAKEMBER?
Magyarországon kb. 150 000 párt érint a meddőség, melynek hátterében több ok is meghúzódhat. Az esetek körülbelül 40 százalékában a nő, 40 százalékában a férfi és 20 százalékában pedig mindkét félnél gond van.
NŐI OLDALON
A menstruációddal kapcsolatos általános információkra nagy fókusz irányul majd, azaz arra, hogy rendszeres-e a vérzésed, milyen a jellege, jár-e fájdalommal vagy tapasztalható-e valamilyen eltérés. Ez lesz a kiindulási pont, hiszen minden ezzel kapcsolatos információ már előzetes képet fest arról, hogy a petefészek működésében vélelmezhető-e fennakadás.
Fontos kérdés lesz, hogy van-e már gyermeked, voltál-e már várandós, volt-e korábbi vetélésed, méhen kívüli terhességed. Ezen felül egy esetleges korábbi terhesség esetén történt-e komplikáció.
Nem elhanyagolható, hogy rendelkezel-e egy éven belül rákszűréssel, illetve milyen az általános egészségügyi állapotod. Van-e krónikus alapbetegséged, szedsz-e gyógyszereket, milyen korábbi műtétjeid voltak.
Mi is ezekkel a kérdésekkel találkoztunk, miután helyet foglaltunk a választott meddőségi szakembernél. Említettem, hogy előzetesen én magam végeztettem el a szerintem releváns laborokat és vizsgálatokat, amelyekről úgy gondoltam, hogy egyrészt magam számára, másrészt az orvos számára is elengedhetetlen információkat fognak mutatni.
Melyek voltak ezek?
- Ultrahangos méhüregi és petevezeték átjárhatósági vizsgálat (HYCOSY), amelyet a
ciklus egy meghatározott pontján végeznek el. Ez a beavatkozás nem csak a
petevezetékek, de a méhüreg állapotáról is pontos képet ad. Látszik belőle, hogy
van-e valami elváltozás a méhüregben, például niche, méhsövény, polip vagy
mióma. (Általános nőgyógyászati vizsgálat esetén ezekre nem kapunk mindig
egyértelmű választ, nekem sem látták általános nőgyógyászati vizsgálatok alkalmával egészen 40 éves koromig, hogy kétszarvú a méhem anatómiája - ez a tényező végig fogja kísérni a posztsorozatot, mert lényeges áttörés lesz a sikerhez vezető utunkban és abban, hogy sajnos nem volt ez az út gördülékeny).
- Női nemi hormonok és a ciklust befolyásoló hormonok. Ehhez a
ciklus 2. és 5. napja között végzik az első vérvételt, és ciklushossztól függően a 19.
és 21. nap között a másodikat.
- Inzulinrezisztencia vizsgálata laborral. Ez is vérvételt jelent. Ez az ún. három pontos cukor és inzulinterhelés 0., 60., 120. percben.
- Egy éven belüli rákszűrés- és hüvelyváladék tenyésztés, szexuálisan terjedő betegségek vizsgálata.
- Általános vérkép, amelynek kiegészítője a teljes pajzsmirigy laborja is: TSH, T3, T4, AntiTPO, illetve a D-vitamin szint és a CRP szint is.
- AMH: ez a legfontosabb, a petefészek kapacitását méri.
- Mammográfia
Tökéletes eredményeket kaptam a laborokban. Ez egyértelműen annak köszönhető, amit az utóbbi években önmagamért tettem, hiszen masszívan IR-es voltam (9,67-es HOMA index-szel, 35-ös éhhomi inzulinszinttel vágtam bele az életmódváltásba, amely mára 1,03-as HOMA index-szel és 5-ös éhhomi inzulinszinttel teljesen rendben van). Anyai ágon Hashimoto pajzsmirigy gyulladás örökös vagyok (női utódlásban örökletes lány gyermekek esetén), de sokat tettem azért, hogy "még" ne érjen el. Minden női nemi hormon, anyagcserepanel, emésztőrendszeri és endokrin terület teljesen hibátlan volt, korom ellenére.
Egyetlen problémát találtak, amely önmagában súlyosnak bizonyult: bal oldali petevezető elzáródást diagnosztizáltak a Hycosy vizsgálat alatt. Ez azt jelenti, hogy ezen az oldalon a férfi örökítőanyag nem képes eljutni a petesejthez, hiszen az odavezető út (petevezeték) elzáródása miatt akadályba ütközik ez a folyamat.
Ez a hír eléggé felkavart minket és indukálta is a döntésünket, nem próbálkozunk évekig, hanem elindulunk a meddőségi centrumok irányába és meddőségi szakember véleményét kérjük a lehetőségeinkről.
FÉRFI OLDALON
Férfi oldalról is fontos kérdéseket kellett tisztázni, hiszen a meddőség ma már 50-50%-os arányokon múlik mindkét nem részéről. Nem csak a nők szenvedhetnek teherbe esési nehezítéssel, hanem a férfi örökítőanyagokban is jelentős eltérések lehetnek.
Alapvető kérdések, amelyeket a szakorvos elsőként feltérképez:
- Milyen az általános egészségi állapota?
- Küzd-e például magas vérnyomással vagy cukorbetegséggel?
- Volt-e valamilyen műtéte, ami befolyásolhatja a nemzőképességet? (Ilyen lehet a
herevisszér, vagy heresérv műtét is.)
- Van-e gyermeke?
- Dohányzik-e rendszeresen?
Célzott vizsgálatok a meddőségi kivizsgálásban:
- Spermiogram, azaz spermavizsgálat. Ilyenkor a spermaszámot, a spermiumok
mozgását, a kinézetet és az ondóváladékot is vizsgálják.
- Nem betegségek
- DNS fragmentációs vizsgálat ondóváladékból. Nekünk ez fontos volt, mert ha 25% feletti, akkor kevés az a spermium, amely életképes vagy egészséges, ezért mindenképp lombik javasolt ezek szűrésére.
- Általános vérkép
- 3 pontos inzulin és cukorterhelés
- Pajzsmirigy vizsgálata: TSH, T3, T4, antiTPO
- D-vitamin, CRP érték
- PSA (prosztata)
Ezek a vizsgálatok alapvető vizsgálatoknak számítanak. Ez azt jelenti, hogy alapjául szolgálnak egy anamnézis felállításához: a leendő anya és apa egészségügyi állapota, hormonrendszere, örökítő anyagainak vizsgálata alapján van-e bármilyen vélelmezett akadálya annak, hogy természetes úton sikeres terhesség jöhessen létre.
Azért hangsúlyozom, hogy ezek csupán alapok a teljes kép felállításához, mert sajnos, a párok jelentős hányadánál ennél mélyebb okok húzódnak a tartós sikertelenség, esetleges vetélések hátterében.
Területek, amelyek nem automatikusan kerülnek bevonásra az első próbálkozások alkalmával (ez sajnos igaz a magyar lombik rendszer egészére):
- immunológia
- hematológia
- andrológia
- dietetika
Azért használom többedszerre a "sajnos" szavamat, mert belülről átélve a rendszer hiányosságait, számos lelki és testi fájdalomtól lehetne mentesíteni minden érintett nőt, aki kiszolgáltatottan áll a meddőség kapujában. Ez az állapot legalább annyira mentális küzdelem, mint amennyire fiziológiai álom és vágy.
A szülővé válás férfiak és nők életében is egyaránt meghatározó átmenet, ami új szerepek kialakítását vonja maga után. A gyermekvállalás egy család életének legfontosabb döntései közé tartozik, amely sok örömöt, és egyben sok kihívást, új feladatokat is hordoz magában, leginkább akkor, ha nem megy minden a terv szerint. Ebből kifolyólag a meddőséggel kapcsolatos problémák különösen érzékenyen érintenek minden leendő szülőt, jelentős stresszel és komoly pszichés, érzelmi terhekkel járnak együtt. A teherbeesés nehézsége általában nem egyéni probléma, hanem a pár mindkét tagját és kapcsolatukat is érinti.
A vágy, hogy szülők legyünk, egy folyamat része, amikor a két fél késznek érzi magát arra, hogy tovább lépjen és családdá váljon. A meddőségre viszont senki sem figyelmeztet, nem készít fel egyetlen párt sem. Érthető tehát, ha valaki élete legnagyobb megrázkódtatásaként éli meg azt, ha nem képes teherbe esni, bármennyire is vágyik rá. A sorozatos kudarcélmény rávetül a pszichére, gyakran párkapcsolati konfliktusokat is generál. A külvilág egyre zordabbá válik. Mindenhol az jön szemben velünk, hogy másnak gyereke születik, más pozitív terhességet tesztet mutogat, míg én képtelen vagyok teherbe esni. Az észlelés szinte törvényszerűen leszűkül a „van gyereke” vagy „nincs gyereke” dimenziójára. Nekik van, nekem nincs. Ez pedig még inkább nehezíti a velünk foglalkozó orvosok és persze a velünk együtt élő párunk dolgát is. Kialakul egyfajta irigység azokkal szemben, akiknek sikerült, akiknek ez is könnyen megy. Akaratlanul bekövetkezik egy olyan időszak, amikor az érzelmi válsághoz gyakran bűntudat érzése is társul, amiért nem tud örülni mások örömének. Már nem csak értéktelenebbnek és kevesebbnek, hanem önzőnek is érzi önmagát.
Itt térek vissza arra, hogy sajnos az orvosi vizsgálatok alapvetően nem térnek ki azonnal olyan mélységeiben a meddőségi állapot feltárására, ami rengeteg időt spórolna meg adott esetben a többedik sikertelen lombik programok alatt.
Mivel a blogsorozat a jelenben már gyermekáldásom alatt íródik, ezért a 18 hónappal ezelőtti állapotot olyan szemmel tudom leírni, amikor a túloldalon állva sokkal okosabb vagyok, mint akkor, amikor nekilendültünk az egésznek. Ha tudtam volna, mi mindennel tudom megkönnyíteni a dolgunkat, kétségem sincs, hogy azonnal más szinteken kezdtünk volna el mozgolódni. Rengeteg hiányosság van a rendszerben, leginkább tájékoztatás szintjén, mert például a meddőségi centrumokban helyet foglaló orvosok jelentős része nem ad teljes képet arról, mi mindent lehetne teljes terjedelmében vizsgálni. Egy leülő pár számára az egész rendszer egy sötét folt, amiben csak foszlányokat kap, de az egész vizsgálható csokrot nem vázolják. Felsorolnak egy halom vizsgálati tételt, amelyből rengeteg hiányzik. Azért sajnálatos ez, mert az esetek nagy részében nem maga a lombik kínál megoldást (a tény, hogy lombikozunk), hanem azok az elsőként fel nem tárt genetikai, hematológiai, immunológiai problémák nehezítik a teherbe esést, amelyről egy "halandó" pár nem rendelkezik megfelelő tudással és információval (nem is kell, hiszen mindenki abban rendelkezik tudással, amihez ért). Annyira tág a meddőségi vizsgálatok lehetőségeinek köre, hogy képtelenség azt szakmai tudás nélkül ismerni és egyáltalán megérteni.
Miután esetünkben kiderült a Hycosy vizsgálat eredményeként feltárt petevezeték elzáródási probléma, megkaptuk a diagnózist, jogosultak vagyunk a lombik programra, hiszen ez az egészségügyi probléma már indokolja. Fontos tudni, hogy a lombik program előtti állomás az inszemináció lenne, ám nem köntörfalazhatok, az inszeminációk legtöbbször felesleges körök, persze ebben is vannak kivételek.
Sokat mesélve a babavárásom alatti időszakról, senki számára nem meglepetés, hogy kisfiúnk lombik programban született, ezért erről az oldalról fogok minden elméleti és gyakorlati tudnivalót megosztani. Elsőként tisztázni szeretném a fogalmakat az asszisztált reprodukciós eljárásokban.
Mit jelent az inszemináció?
Ez a módszer a petesejt felé haladó spermium útjának megkönnyítésén alapszik. A spermiumok elkerülik a hüvely és a méhnyak környezetének káros hatását, valamint lerövidül a petesejt eléréséhez szükséges időtartam. Az andrológiai laboratóriumban a partner vagy a donor (erről később beszélek még) spermájának feldolgozása során a lehető legtöbb jó minőségű spermiumot tartalmazó minta kerül beszerzésre. Ezt követően megfelelő mennyiségű sperma kerül befecskendezésre közvetlenül a nő méhébe egy hosszú, vékony katéter segítségével. Minden spermaminta esetében a beavatkozás előtt spermiogram (SPG) elvégzésére kerül sor (megvizsgálják a spermiumokat). Legtöbbször a partner frissen levett spermája kerül felhasználásra, de igénybe vehetők mélyhűtött spermiumok, esetleg donor adományozta spermiumok is. Ezzel egyidőben a hormonális stimulálására kerül sor. A stimulálás célja 1-2 tüsző beérése. A stimulálás fokozza a teherbe esés esélyét. A beavatkozás nagyban hasonlít a hagyományos nőgyógyászati kivizsgálásra. Teljesen fájdalommentes (helyi érzéstelenítésre sincs szükség), és rendkívül gyors.
Mit jelent a lombik eljárás?
Az in vitro megtermékenyítés (IVF) saját petesejtekkel a leggyakrabban alkalmazott asszisztált reprodukciós módszer, amely során a petesejt megtermékenyítése spermával az embriológusok gondos felügyelete alatt történik a laboratóriumban. A folyamat lényege, hogy a petesejtet spermával termékenyítik meg laboratóriumi körülmények között, a női testen kívül. Ennek köszönhetően ki tudják választani a legjobb minőségű embriót (ha van több is), így növelve a sikeres terhesség esélyeit. A teljes folyamat gondosan irányított hormonális stimulációval kezdődik a női oldalon, amely felkészíti a testet a petesejtek leszívásra. A petesejteket ezt követően megtermékenyítik a specializált embriológiai laboratóriumunkban, ahol figyelemmel kísérik a fejlődésüket. Ezután kiválasztják a legmegfelelőbb embriót, és beültetik azt a méhbe. A többi kiváló minőségű embriót (ha van) lefagyaszthatják, hogy lehetőséget biztosítsanak egy esetleges újabb próbálkozásra a jövőben (ha nem sikerülne az aktuális eljárás, vagy testvér miatt szeretne új eljárást a pár).
A két eljárás közötti alapvető különbség tehát az, hogy az inszemináció alatt a spermiumot ültetik be a nő méhébe, az IVF (lombik) esetén pedig az előzőleg megtermékenyített embriót. A legtöbb esetben 5 napos embriók kerülnek beültetésre, de néhány intézmény dönthet úgy (leginkább akkor, ha egyetlen embrió ültethető be), hogy a 3.napon is beültetik azt. Nagyobb esélyt latolgatnak az 5.napos embriók számára, de találkozni sikertörténetekkel, ahol a 3.napos embriókból is egészséges babák születtek, míg 5 napos embriók sajnos nem tapadtak meg.
Azok, akik először találkoznak a lombik eljárással, rengeteg információt olvashatnak ilyen-olyan beszámolók alapján arról, hogy kinek hanyadik próbálkozás hozott eredményt, ez az infó halmaz egyszerre ijesztő és várakozással teli is. Sokkal többet olvasni arról, hogy 2-3, esetleg még több alkalom szükséges egy egészséges baba megszületéséhez, ritkább esetben elsőre is sikerülhet egy lombik. Nem annyira egyszerű és gördülékeny ez, mint amennyire tűnik, sőt, minden párnak fel kell készülnie arra, hogy mind fizikai, mind lelki értelemben megpróbáltatásokat sorával jár. Ha az "édes teher" fogalmát ismerjük, akkor biztosan állíthatóm, hogy ide teljesen illő, hiszen bármilyen nehézséggel is járhat a teljes folyamat, kétségtelen, hogy a vágyunk, hogy szülők lehessünk, sokkal erősebb annál, mint amekkora megterhelést jelent ez a szervezetünk és persze a lelkünk számára. Hogy megéri-e, mindenki saját lelki határai döntik el. Magam részéről azt mondhatom, bármilyen nehézséget képes lettem volna kibírni, csak hogy teljesüljön az álmunk.
Mindig őszintén szoktam beszélni az engem érintő érzésekről, tényezőkről, így most sem teszek másképp. Rendkívül sok harag és düh volt bennem a Magyarországon átélt nehézségek miatt, mert számtalan hanyagsággal, információhiánnyal találkoztam, ami annak köszönhető, hogy a rendszer leterhelt. Nem feltétlenül a szakemberek hibája a kialakult, bennem dúló érzelmek hada, de azért mégis csak mesélek majd olyan tényezőkről, amiket sajnos az orvosok számlájára tudok írni. Többek között azzal kapcsolatosan, hogy az epizód elején vázolt tény, hogy petevezető elzáródással rendelkezem, téves diagnózis volt, egy sokkal nagyobb anatómiai eltérés figyelmen kívül hagyása helyett. 3 magyarországi meddőségi szakember is látott, akik mind ezt a téves diagnózist vezették az aktáimban, amely egy komoly sikertelenségi faktor volt az esetünkben, hiszen fókuszáltunk valamire, ami nincs, ahelyett, ami van, de nincs feltárva. Az első 2 magyarországi lombikunk eleve sikertelenségre volt ítélve, mindezt pedig úgy éltük át, hogy végig csináltuk a stimulációkat, a minta adásokat, a petesejt leszívásokat, a várakozásokat, az embrió beültetéseket, a reménykedéssel járó napokat, majd a pofonokat. Feleslegesen.
Sok olyan vizsgálatra nem került sor esetemben, ami sokkal több lehetőséget adott volna számunkra kevesebb stimuláció és persze jóval kevesebb fizikai fájdalom mellett. Ezeket azonban a magyar lombik rendszerben egyetlen szakember sem ajánlotta, javasolta, vázolta. Mivel az asszisztált reprodukciós eljárás egy olyan szakterület, amihez csak erre szakosodott orvos ért, mi magunk nem rendelkezhettünk azzal a tudással, ami megvédhetett volna bennünket. Vakon bíztunk minden egyes új szakorvosban, hiszen kettő intézményben is jártunk, rájuk voltunk utalva. Pont úgy, ahogy egy házi kis kedvenc a gazdájában bízhat és teljesen rá van bízva, de pontosan úgy is, ahogy az újszülött gyermekünk is csak ránk lehet bízva és csak mi gondoskodhatunk róla. Egy pár, akik helyet foglalnak egy IVF szakorvosnál, pontosan ezt a kiszolgáltatott szerepet töltik be. Az orvos az, akiben hinni és bízni kell, rá vagyunk utalva, és nincs más választásunk, csak alárendelni magunkat a teljes folyamatnak.
Ha lett volna megfelelő tudásunk, azonnal kértünk volna minden olyan vizsgálatot, amely elébe ment volna sikertelen beültetéseinknek.
Amit te, mint leendő Anya/Apa, megtehetsz, hogy megfelelő tudást szerzel arról, az alap vizsgálatokon túl mi minden befolyásolhatja még a teherbe esést, legyen szó lombikról vagy természetesen létrejött várandósságról.
Ha már több mint fél éve próbálkoztok 35 év alatt, vagy több mint egy éve sikertelen a teherbe esés és elmúltál 40 éves, mindenképp fordulj meddőségi szakemberhez, aki végig vezet a lehetséges vizsgálatokon. A teljes vizsgálati kört abban az epizódban fogom bemutatni, ahol elmesélem a Brno-i (cseh) lombikunk körülményeit, mert itt fogom bemutatni a két rendszer közötti információs különbségeket. Számos vizsgálat Magyarországon is pont úgy elérhető, ahogy Csehországban, a lényeges különbség az, hogy Csehországban az alapvető vizsgálatok között szerepelnek olyan tételek, amelyeket Magyarországon csak akkor ajánlanak fel meddőségi orvosok, ha már 2-3 sikertelen lombikon túlesve keresik a "miérteket. Ez az oka annak, hogy Csehország a lombik mekkája, ahol a legtöbb nő 1-2 próbálkozás alatt, lényegesen kevesebb stressz és lelki megterhelés közben jár sikerrel (természetesen kivételek mindig vannak), míg hazánkban ez kevésbé gördülékeny és sajnos kevésbé alapos a nagy számok törvénye alapján.
